Nemzeti dal

An Nemzeti dal ("Kan broadel" e hungareg) zo ur varzhoneg hungarek skrivet gant Sándor Petőfi, a voe lennet gantañ d’ar 15 a viz Meurzh 1848.

Sándor Petőfi o lenn an Nemzeti dal
Dornskrid orin an Nemzeti dal
Sándor Petőfi (1848)
Troidigezh gant Maodez Glanndour[1]

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Kan broadel

Hungariz, war sav ! Ar Vro hor galv,
An eur eo bremañ pe biken.
Bezomp sklaved, bezomp dieub,
Deuet eo koulz ret an dibab.
Ya ! Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hen touiñ a reomp, biken ken !

Vel sklaved hon eus bevet betek bremañ,
Milliget eo hor gourdadoù.
Hag i marv dishual, n' hellont ket
Kousket en un douar sujet.
Ya ! Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hen toue a reomp, biken ken !

Fallakr ar re na gredont ket
Risklañ mervel pa 'z eo ret !
Ar re a gar mezh o buhez
Kentoc'h eget enor ar vro.
Ya ! Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hen toue a reomp, biken ken !

Kaeroc'h eo sabrenn eget chadennoù,
Skediñ a ra splannoc'h war ar vrec'h.
Ha koulskoude chadennoù a zougomp...
A, dihun, sabrenn gozh hon tadoù !
Ya ! Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hn touiñ a reomp, biken ken !

Anv Hungariz a ya da skediñ en-dro
Feal da c'hloar an amzer gent.
Deomp da skarzhañ kuit an dizenor
En deus saotret ar c'hantvedoù du.
Ya, Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hen touiñ a reomp, biken ken !

Ha pa zeuio diwezhatoc'h hor gouvibien
Ouzh hor bezioù da zaoulinañ,
E veskint gant o fedennoù
Anvioù sakr o breudeur henañ.
Ya ! Dre Doue Hungariz
Hen touomp ! Sklaved biken
Ne vezimp ket ken.
Nann, hen touiñ a reomp, biken ken !

NotennoùAozañ

  1. Glanndour, Maodez : 1957. « Alexander Petöfi ». Al Liamm, niv. 61, Meurzh-Ebrel 1957. P. 8-10.